Egyszer leült egy nő velem szembe. Sírt. Egyéni konzultációra jött.
Látszólag rengeteg minden volt az életében – kilátástalan anyagi helyzet, egy férfi, akitől függ és aki bántja (lelkileg és néha testileg is), céltalanság, önbizalomhiany, rengeteg harag.
Harag magára, szüleire, a férfire, minden férfire, a világra, de legjobban magára.
Kérdezte, mit tegyen?
Tanácsot nem adok. Honnan tudnám, hogy mi lehet a másiknak a legjobb. Ő tudja a legjobban.
De, adok, segítséget! Támaszt, útmutatást és eszközöket ahhoz, hogy megtanuljon jól lenni, talpra állni, életét irányítani.
Itt is ezt tettem.
Sok apai minta, apa által elszenvedett bántás, szeretethiány, nem várt gyerek vagyok tudata, a szüleimnek csak teher voltam, nem is érdemlek jót, minek élek – gondolatok és érzések százai. Ezek felismerése, megértése, átalakítása.
Sok történet egy- egy mély lélekcsomagba nyúlt vissza , agresszió – önbüntetés – önmaga szeretete.
Ami közös bennük arra fokuszaltunk, illetve az új irányra.
A hölgy elkezdte megtanulni szeretni magát, és nem bántani.
Elengedni a fájdalmat, neheztelést, saját tempójában megérteni és megbocsátani a szüleinek, és magának.
Rajott, hogy nem kell már büntetnie magát azert, mert megszületett.
Nem érdemelt volna az apjától sem büntetést és a férfitol sem, és magától sem.
Elkezdte megadni magának, amit szeretett volna kapni ő is. Szeretetet. Gyengédséget. Odafigyelést.
Változott a kapcsolata magával.
Ezáltal a férfivel is.
Szinte hihetetlen volt az egész, hogy hogyan változott minden az életében, ahogy elkezdte ezeket megváltoztatni magában.
Hihetetlen és mégis igaz. Mert így működik.
Ilyen egyszerű, és mégsem az.
De egy biztos, felszabadító!
(kép: Pinterest)